30 éve vagyunk Gáborral zsák és foltja, Holnemvolt Porta Projekt mégis új oldaláról mutatta meg nekem életem párját. Az elmúlt hónapok során egyre nagyobb lelkesedéssel és profizmussal kezd saját kezű felújítási feladatokba én padig büszkén figyelem, mert vallom: ahogy a nőt szépíti a fakanál, úgy a férfit vonzóvá teszi a férfimunka.
Mostanság a „lenolajos” jószágok voltak soron: a tornác oszlopai, a régi teknők, a borospince küszöbe után a fénypont: a Mészáros-lóca.
Nevezett darab az egyik legrégebbi lakó, amit Pista bácsi Lajos unokája: „ez arrébb állt” köszöntéssel üdvözölt a nyílt napon, arrébb is tettük a régi helyére. Gábor barnára szerette volna festeni, én zöldre, végiül úgy döntöttünk, legyen lenolaj.
A lenolaj előnye, hogy bármely kezdő „újravarázsló” számára könnyű sikert jelent, nem nehéz vele dolgozni és jó az illata. Ehhez a darabhoz minőségi olajat használtunk, de nagyon szép eredmény érhető el az olcsóbb barkács áruházi változattal is.
A lényeg, hogy az előző festékanyagot és a rárakódott szennyeződést smirglivel nagyon alaposan távolítsuk el. Utána több réteg alapos kenés következik. Az öreg fa úgy kortyolja magába a nedvet, mint szomjas ember nyáron a jó fröccsöt, közben talán jóízűen fel is sóhajt.
Végül kér nap száradást követően az öreg lóca a benne rejlő fa minden apró gyönyörűségét megmutatva nyújtózik el a tornácon….várja a vendégeket, hogy megpihenjenek rajta egy záporos délutánon, vagy egy lusta madárfüttyös nyári napon. A ház jó szellemei összemosolyognak: valami ismét a helyére került.
